# dormillouse 2

útvonal: St. Pons után a GR 6-ot követni, Bellevue/ Maison Forestier felé.
hossz: 5 és fél óra
szintkülönbség: kb 700 m.
IGN 3439 ET

Dormillouse: az 1882-es hármas szövetség a francia határvidék megerősítésére ösztönzött: ekkor épült 2505 méter magasan a l'Ubaye völgyét és a Col Bas-t védő Dormillouse, mely rövid életű karrierje során (1914 után már nem használják) leginkább az unatkozó katonák báljairól volt híres. A romos terasz remek körpanorámát kínál: Haute Provence, Serre-Ponçon, l'Ubaye, Dévoluy és l'Oisans hegyei jól láthatóak tiszta időben. Bónusz: 1) a nyári turistaszezonban viszonylag olcsó és remekül főző vendéglátóegység kényezteti a túrázókat. 2) Ha szerencsénk van, találkozhatunk a ritka alpesi gőtével. Bémoll: télen lezárt útvonal.

Variánsok: Montagnette-en keresztül (indulás: Col St-Jean, 7 és fél óra, 1185 m szintkülönbség, gyakorlott túrázóknak - Haut Provence. Le Pays de Seyne. Promenades et randonnées. PR 626; Balade 21) és a Villard tanya felől (D900-on 21 km-re nyugatra Barcelonnette-től, 5 és fél /8/ óra, 930 /1370/ m szintkülönség, gyakorlott túrázóknak - La vallée de l'Ubaye ... a pied. TopoGuides; circuit n. 3.)

Nyáron kocsival járható köves út, egészen a sorompóval lezárt útszakaszig, télen jobb nem próbálkozni, jeges, veszélyesen csúszós, hó alatti jeges átfolyásokkal - gyalog teljesíthető, minimum egy órával többet számoljunk, és ha lehet, hótalppal vágjunk neki.
Kövessük a PR-t, és válasszuk a balra nyitó ösvényt, sárga jelzés, Dormillouse felé. A hegyoldalba vágott kavicsos ösvény enyhén emelkedik, balra remek kilátással Seyne, majd Serre-Ponçon felé; jóidőben szép számmal találkozhatunk siklóernyősökkel és vitorlázórepülőkkel is. Az erődtől kezdetben kék, majd jelzésnélküli ösvényen leereszkedhetünk a völgybe, a Lac Noir és a Lac du Milieu közé. Itt két útvonal között választhatunk: a Lac du Milieu felé vezető ösvényt folytatása a Lac de la Cabane mellett vezet el, a Refuge du Loup-nál jobbra kezdődő ösvény a Vallon de Provence-on keresztül több apró tó mellett vezet el egészen a Col Bas-ig; ugyanide érkezünk, ha a Lac Noir-t megkerülve elhaladunk a sífelvonó alatt, s követjük a Col Bas vonulatát. Col Bas-nál leereszkedve (jobbra sportosabb, balra kevésbé megerőltető az út) a túra kezdetéről már ismert ösvényen találjuk magunkat.

A völgy a Col St-Jean sífelvonóival télen-nyáron (figyelem: gyalogosoknak/hótalpasoknak csak meghatározott időpontokban, meg kell érdeklődni) is elérhető; a tavalyi téli hótalpas túráról remek emlékeim vannak, az ideiről majd lesz poszt.

# dormillouse 1

# saint-mandrier 2

útvonal:Six-Fours-les-Plages-on keresztül a D16-oson, át a les Sablettes-en, a Marégau kerület felé vezető úton egészen a tengerpartig. Ingyenes parkoló a Plage de St-Asile-nál (La Touche-Tréville sétány).

szintkülönbség: 330m
hossz: 8,5 km, 3-3 1/2 óra
IGN 3346 OT

A Notre - Dame - de - Bonne - Garde - de - Sicié-hez akartunk elkeveredni, de az éledő misztrál miatt más túráznivaló után néztünk: a Saint Mandrier félsziget azonban többet érdemel a "ha ló nincs, a szamár is jó" címkénél. Az ösvények egy része drótkerítések között kanyarog, a túra második részében elég sok a beton, de ennek ellenére remek séta, vadregényes tengerparti bevezetővel, fürdéssel-halkergetéssel, városnézéssel kombinálva. Bónuszpontot érdemel, hogy a vasárnapi csúcsforgalom ellenére az ösvényen szinte senkivel sem találkoztunk. Apró bémoll: leírás és térkép nélkül szinte lehetetlen a tájékozódás.

A sétánytól jobbra kezdődő sárga jelzésű ösvényt követni - balról a tengerparti lakások kerítései, jobbról a tenger között, helyenként szűk lépcsőkön, köves emelkedőkön; a jelzést követve forduljunk balra, egészen az avenue Languedoc-ig, ahol jobbra fordulva elérünk az avenue Auvergne-hez. Újra jobbra fordulva eljutunk a pointe Marégau-hoz. A kerítések vonalát követve egy orientációs táblához érünk, ahonnan látható a Gros Baù, egy elhagyott és romos, 1882-ben épített katonai létesítmény. A lakóházak és a lezárt katonai terület között kerüljük meg a Gros Baù-t; a sziklafalról remek kilátás nyílik. Rövid séta után a a batterie de Renardière-hez érünk, amit szintén meg kell kerülnünk, hogy újra visszajussunk a tengerparti sziklafalhoz, majd leereszkedve a plage de la Coudoulière-hez (parkoló, teniszpálya, játszótér). A parkolón át haladjunk tovább a tengerparton, agavék, kaktuszok, kaktuszfügék s más egzotikus növények között, egészen a Cavalas köves strandjáig. (A sárga jelzés csalóka, egy balra nyitó lépcsőt jelez, de ezt a betonutat követve a tengerparti házak közé keveredünk, tökéletesen rossz irányba.) A katonai terület kezdetét jelző kerítésnél forduljunk jobbra, s kövessük az ösvényt. A katonai parkoló után forduljunk balra, a két kerítés közötti keskeny úton, egészen a csendőrségig, ahol a kereszteződésnél kövessük a jobbra második, enyhén emelkedő betonozott utat, mely az olasz-francia katonai temetőhöz vezet. Balra fordulva ereszkedjünk le a temető fala mellett, egészen a Jean Aicard utcáig. Az Anatole France utcán forduljunk jobbra, egészen Saint Mandrier kikötőjéig. A kikötőnél forduljunk balra, majd kb. 400 m után forduljunk be a chemin des Mimosas-ra, ami kanyargósan emelkedik a dombtetőig (ne térjünk le az útról, a kereszteződéseknél ellenőrizzük, jó irányt választottunk). Haladjunk el a temető mellett, majd a Général Koenig avenue-n térjünk rá a sportösvényre (mindegy, melyik irányt választjuk); leereszkedve a sentier de découverte-hez jutunk, amit követve az avenue de la Mer-en keresztül visszaérkezünk kiindulópontunkhoz. (ennél monotonabb lehetőség, ha a Général Koenig avenue-n ereszkedünk le; egy újabb variáns, ha a temető mellett balra sorompóval lezárt úton kb. 50 méter megtétele után kezdődő alsó ösvényt választjuk: kellemes séta után a pin Rolland lakásaihoz érünk, ahol jobbra fordulva a busz útvonalát követve eljutunk egy szökőkúttal díszített kereszteződéshez, majd balra fordulva a tengerhez érünk.)

# saint-mandrier 1